» Feke Pali _______________[fekepal.GP] mert a zene az kell <3

BUDAPEST – Egy évig tépelődött Feke Pál (26), mire úgy döntött, elindul az István, a király főszerepéért. Végül döntött a józan ész, hisz az énekes-színész tudta, másképp nincs esélye, hogy eljátssza élete nagy szerepálmát. Feke állítja: nem volt eleve eldöntve, hogy ő lesz a király, minden egyes döntőben meg kellett harcolnia a jubileumi előadásért.Még el sem kezdődött a válogatás, sokan már tudni vélték, úgymond le van zsírozva önnek a főszerep.

Feke Pál: Nem volt lezsírozva. Talán azért gondolták így, mert rajtam kívül nem indult ennyire foglalkoztatott, ilyen színpadi gyakorlattal rendelkező színész. No meg láttak a többi Szörényi-darabban, és azt mondták, persze, nyilván a Feke lesz István! Úgyanúgy meg kellett harcolnom a szerepért, ha nem jobban.
Amikor meghirdették az István, a király 25 éves jubileumi előadásának szereplőválogatását, egyértelmű volt, hogy elindul?

Feke: Nem. Valójában egy évig gondolkodtam, hogy induljak-e vagy sem. Pedig nem titok, hogy ez a legnagyobb szerepálmom. De addigra túl voltam 40 színpadi főszerepen, ott voltam három Szörényi-operában, és nem csak bennem merült fel a kérdés: érdemes-e elölről kezdenem? Aztán döntött a józan ész, hisz ez egy hatalmas lehetőség.

A Társulat többi tagja, a „vetélytársak”, versenyzőtársak nem csatlakoztak ezekhez a hangokhoz? Nem kellett bizonyítani, hogy egyenlő esélyekkel indul?

Feke: Szakmailag nem kellett bizonyítanom, azt pedig rögtön látták, hogy tudok alázattal dolgozni, küzdeni. Azonnal megtaláltuk a közös hangot, nagyszerű társaság jött össze. Ebben a szakmában bizony jelen van az irigység, a roszszindulat, de A Társulatban ennek nyoma sincs.

Szakmailag egyre elismertebb, de ez sajnos ma Magyarországon nem jelent feltétlenül egyet a népszerűséggel. Mennyire fontos önnek, hogy ismerjék, beszéljenek önről?

Feke: Aki erre a pályára adja a fejét, annak mindig fontos. Hazudik, aki azt mondja, neki nem esik jól a figyelem. A nézők szeretetéért, néha a szeretetéből élünk, kell a megbecsülésük.

Mióta vonzza a színpad?

Feke: Már 12 éves koromban színházzá alakítottam a lakást, a gőzölős vasaló volt a füstgép. Később dolgoztam Szurdi Miklós Fiatalok színházában, és jártam Gór Nagy Mária Színitanodájába is. Mire jelentkeztem volna a színművészetire, már annyi felkérésem volt, hogy úgy gondoltam: most már nem szállhatok ki három évre.

Nem bánta meg?

Feke: Nem mondom, hogy nem volna még mit tanulnom, hisz a színészet folyamatos tanulás, fejlődés. Az István, a király jubileumi előadása feszített munka lesz, de utána visszaveszem az összes futó szerepemet is. Egy fenékkel ülök meg húsz lovat, de félreértés ne essék, dicsekszem, nem panaszkodom!

Hogy lehet így magánéletet élni?

Feke: Nehezen. A párom, Fanni orvostanhallgató, most van a vizsgaidőszaka, egy szabad perce sincs. Ezért fontos, hogy bármilyen későn érünk haza, szakítsunk időt a beszélgetésre, az egymásra figyelésre. Fanni különleges ember, zenészcsaládból származik, így megérti azt a világot, amelyben élek. Érdekes, hogy ha 15 évesen megkérdeznek, mi lesz a feleségem foglalkozása, azt mondtam volna, orvos.

Szóval komoly a dolog?

Feke: Igen, szeretnénk összekötni az életünket.

Visszatérve a rockoperára, nem fél az összehasonlítástól?

Feke: Huszonöt év távlatából persze még ma is mindenkiben a legendás szereposztás, Varga Miklós, Nagy Feró, Vikidál Gyula, Deák Bill Gyula alakítása él. Óhatatlan, hogy minket is majd hozzájuk mérnek, de ez nem rettenthet el. Az István, a király nem azért fontos, mert híres előadás, hanem mert ügy lett, mindannyiunk közös ügye. Tragédia lenne, ha sírba szállna a nagy elődökkel.

forrás: x